Szákon a közgyűlés két gondnokot válaszott: Valkó Zsoltot és Varga Bélát. Mindketten különböző módon, az Istentől kapott tehetségük, ajándékaik szerint szolgálhatják a száki gyülekezetet. A mai vasárnapon beiktattuk őket tisztségükbe.
Urunk áldja meg őket, hogy áldássá váljanak gyülekezetünk épülésére!
Alább olvasható is az istentiszteleten elhangzott iktatási beszéd:
„Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak […]; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van”. (2Kor 3,5)
Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban!
A mai istentiszteletünk igehirdetési alapigéje már mindent elmondott számunkra a szolgálatot illetően. Jézus maga beszélt nekünk erről. (vö. Mt 20, 20-28)
Én mégis egy levélbeli igét olvastam fel az imént.
Azért, mert ma a gyülekezeti szolgálat sehol sem könnyű feladat. Érezhetjük, hogy a közösségek szerte a világon nehéz helyzetbe kerültek, érezzük a feszültséget is. Az aggodalom ott van körülöttünk és ott van bennünk is.
Szolgálni a gyülekezetben nem egyszerű sokszor. Ha hivatásként végezzük a feladatunkat a gyülekezetben, legyen az bármilyen területen, akkor nem egyszerű, mert jól tudjuk, hogy magának Krisztusnak szolgálunk. Neki tartozunk számadással mindenért. Meg akarunk tenni mindent: és mégis a tetteink olyan kevésnek bizonyulnak sokszor.
Kedves Testvéreim!
Krisztus mégis reménységre hív bennünket. Úgy hív mindannyiunkat a szolgálatra, mint akikről jól tudja, hogy el tudunk fáradni. Szabad elfáradnunk, szabad aggódnunk és szabad tanácstalannak lennünk.
Mert nem önmagunktól van erőnk. Nem önmagunktól válunk alkalmassá, hanem Krisztus tesz azzá bennünket: Őhozzá kell fordulnunk. Minden szolgálatunk Általa válik igazi szolgálattá. Ő erősít meg bennünket is.
Mert Ő akarja, hogy szolgáljuk a gyülekezetben, szolgáljuk Istent, és szolgáljuk egymást Általa. Ahogy Ő szolgál bennünket. Benne ez is megvalósul, nincs okunk aggódni, csak Őrá nézni, Benne bízni. Így tesz bennünket egy közösséggé, egy-házzá, ahol mindannyian Őt, Általa pedig egymás javát is szolgáljuk.
Ámen
