Vallomás és hitvallás szájmaszkkal
„De jó volna játszadozó gyermek lenni” (Ady), úgy várni a karácsonyt. De egy sötét égbolt alatt, ebben a naptári évben ez valahogy nem megy… A várakozást beárnyékolja a közösségért érzett aggodalom.
Vajon lehet-e legalább néhány embert megszólítani vallomással és hitvallással?
- Hitvallás
Keresztény vagyok egy keresztényellenes Európa lakójaként.
- Identitás
Evangélikus maradok, ahogy az őseim azok maradtak a legnagyobb üldöztetés, kínzás, máglyák, gályarabság, csapások, megpróbáltatások és megvesztegetések ellenére. Nem azért tartottak ki, hogy nekem vasárnap ne legyen egy órám a gyülekezetem templomába elmenni, vagy hogy a plázát válasszam templom helyett vasárnapi élménynek, sem pedig hogy ha két cintányért összeüt egy örömködő, Amerikából pénzelt vallási alakulat, akkor bedőljek neki.
- Saját gyülekezetem
A jólét megöli a lelket, a mai európai ember vidáman meg tud lenni régi vallási közössége nélkül. Vagyis: „én megvagyok a gyülekezet nélkül”. A gyülekezet viszont meg fog halni nélkülem! Vajon meddig lesz még templom, szenteste, ahová karácsonykor, egy évben egyszer, gyermekkori nosztalgiából be lehet térni? Kinek a dolga, hogy tíz év múlva is meglegyen?
Ugye, tudjuk, hogy nem a járvány tizedelt meg minket?
- Bűnbánat
Az adventnek a bűnbánat is része. De ha elfeledkeznék erről, a körülöttem történő dolgok eszembe juttatják. Nagyon sötét világ ez. Mindnyájan eltévelyedtünk. A csapást, a szégyent, még az igazságtalan támadást is lehajtott fejjel kell fogadnunk a történelem urától. És vállalnunk kell egymást. Nem csak „én” van a világon. Az egész Ó- és Újszövetség a „mi”-ről szól. Erkölcstelen magánélet, semmilyen nevelés, eldurvult közélet, ahol semmit sem lehet kimondani, az igazságot sem, mert kiforgatják és ártalmasnak állítják be; ugyanakkor legkisebb kíméletet sem tanúsítunk egymás iránt: magukat kereszténynek mondók nem tisztelik az emberi méltóságot, „Isten képét szíjjal ostorozzák” (Vörösmarty).
- Megváltás
Ez a világ mégis meg van váltva, bármilyen hihetetlen. Bárhogy néz ki, amit szemmel látunk. Milyen jó, hogy nem ember fog róla ítéletet mondani, hanem Az, akinek még az ítélete is irgalom. Rendet tenni, helyreállítani, újjáteremteni, engem és a világot – Ő tud és Ő fog, akit a Biblia Báránynak nevez. Örülni ennek lehet igazán, várakozni erre érdemes igazán.
- Imádság
A Zsoltárok, de még a költők is tanítanak imádkozni. Itt van például az a Balassi, aki minden földi javaktól és földi boldogságtól megfosztva tudta, hová kell mennie meghalni, és tudta, hogy semmit sem kell visszakérnie, amit elveszített, csak azt, amit az ígéret szerint meg fog kapni. Legszebb istenes versében véletlenül (?) benne rejlik az evangélikus, az ágostai hitvallás:
- sola fide: „hitem szerént”
- sola scriptura: „igéd szerént”
- sola gratia: „irgalmad végtelen”
- solus Christus: „Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg, /Kinek érdeméért most is szükségemet teljesíts meg”.
Balassi Bálint: Adj már csendességet…
Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet, ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr!
Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére!
Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg,
Kinek érdeméért most is szükségemet teljesíts meg!
Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való,
Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló.
Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást ereszthet-é?
Engem, te szolgádat, mint régen sokakat, ébreszthet-é?
Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem igéd szerént,
Megadod kedvessen, mit ígérsz kegyessen hitem szerént,
Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját,
Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát;
Repülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül,
Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván, bú s kín nélkül!
2020 adventjén Goór Judit
