Ötvened vasárnapján beiktattuk a tavaly megválasztott szendi tisztségviselőket: Hanzli Vivient pénztárosi, Nagy Lajost presbiteri tisztségébe. Hálásan köszönjük Fekete Józsefné előző szendi pénztárosunk 26 évi áldozatos munkáját. Urunk áldása legyen jelenlegi és korábbi tisztségviselőink életén, szolgálatán!
Az istentiszteletről készült videó a következő linken megtekinthető honlapunkon:
A maszk miatt kevésbé érthető beszédek:
„Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” (1Kor 12, 27)
Kedves ünneplő gyülekezet, kedves testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Ha igazán komolyan vesszük Pál apostol szavait, akkor egészen lenyűgöző dolog ez. Hiszen nem arra figyelmeztet bennünket, hogy legyünk jobbak, legyen kedvesebbek egymással. Mert ez is szép dolog lehetne, de nem erről beszél. Nem is egy etikai kódexet ír, hogy milyenné kell, hogy legyünk, hogyan viselkedjünk, amennyiben gyülekezet, egyház szeretnénk lenni.
Természetesen szabályokról találunk leírásokat az egyházi törvényekben, hogy mit kell betartani, minek mi a hivatalos menete. Pénztárosként és presbiterként testvéreink is fognak ezzel találkozni.
De külső szemlélőként is megítélnek bennünket: gyülekezetként vajon olyannak tűnünk-e, mint Krisztus teste? Olyannak látszunk-e?
Pál apostol azonban azt írja: Krisztus teste vagyunk! Már most valamit birtoklunk. Már most a miénk valami, amit ajándékba kaptunk. Bármennyire is világias intézményként működünk olykor, világias, hiszen emberek vagyunk, akik a világban élnek, mégis Krisztus teste vagyunk, mert Krisztuséi vagyunk.
Krisztus a fő és mi pedig egyenként mindannyian őhozzá tartozunk, őt szolgáljuk. Mind-mind máshogy, funkciónk és hivatásunk szerint. Ma különösen fontos a gyülekezetben végzett minden szolgálat. Minden szolgálat, amelyet jószívvel és elhivatottan végeznek. Pontosan úgy, mint akik Krisztus testének a tagjai, mint akik érzik és tudják, hogy itt a helyük.
Most, mikor itt áll előttünk két testvérünk: adjunk hálát Urunknak, hogy szolgálatot vállalnak, hogy válaszolnak erre a hívásra, és imádkozzunk értük, hogy minden feladatukat Urunk áldásával végezzék, az ő bölcsessége szerint! Ámen
„Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40, 29-31)
Kedves Fekete Józsefné, kedves Erzsi néni!
Az ember el tud fáradni. Ezt igazán az érzi, aki hosszú ideig, teljes szívvel és elhivatottan végzett egy feladatot. Az, aki 26 évig szolgált a gyülekezetben pénztárosként. Nem könnyű feladat ez, nagy odafigyelést, összeszedettséget, precizitást igényel.
Erzsi néni mindig áldozatosan végezte munkáját. És amellett, hogy ez a feladat felemelő, hiszen Urunk szolgálata, mégis fárasztó és kimerítő is.
Az imént hallott igékben ezért igazán bíztató szavak hangoznak el. Mert mindannyian el tudunk fáradni. Még az ifjak is elfáradnak, a legkiválóbbak is megbotlanak, ahogy hallottuk. Ez az igazán emberi oldalunk. Nem mindig szárnyalunk, nem mindig szárnyalhatunk, mert az élet nem ilyen, nem így működik. Ahogyan, mikor a madárfióka bontogatja a szárnyait, a mélységgel kell, hogy szembesüljön, mielőtt a szárnyalás szabadsága keríti hatalmába. Mennyi bizonytalanság, mennyi aggodalom és mennyi gond adódhat a mindennapokban!
De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek… Milyen csodás ígéret! A fáradtságban, még hosszú évek után is Urunk közel lép hozzánk, hogy szárnyra kelhessünk kegyelme által. Így lép közel Erzsi nénihez is. Mert ebben a közelségben szárnyra lehet kelni, ebben a közelségben erőt kapunk. Általa lehet erő minden napon. Ahogy a múltban, úgy a jövőben is.
Ámen
Áldás:
A Teremtő Isten, aki világosságot gyújtott a világban,
és az élet leheletét adta beléd,
áldjon meg téged teljes szeretetével.
Megváltónk, Krisztus, aki feléd nyújtotta kezét,
áldjon meg téged teljes békéjével.
A Szentlélek Isten, aki körülöleli az egész világot,
adjon neked Istenre sóvárgó szívet,
és áldjon meg téged teljes örömével.
Ámen
