Az elmúlt időszakban sokat foglalkoztunk a Jelenések könyvével, annak gazdag szimbolikájával. Az alábbiak is ehhez fognak kapcsolódni bizonyos szempontból, noha most a Jelenések könyve tematikájából egy alkalomra kilépünk, és a következő vasárnap (Hatvanad vasárnap) oltár előtti igéjét, a magvető példázatát ajánlom olvasásra, gondolkodásra.
Igazán gazdag képi világában, jelképeiben Lk 8,4-15, így mi sem lenne alkalmasabb ennek megjelenítésére, mint egy festmény: Vincent van Gogh- Magvető (1888)
Van Gogh sokszor festett bibliai témájú képeket, sőt maga a bibliai szimbólumok is gyakorta megjelentek a képein, különösen élete végén.
Azért is választottam ezt a képet, mivel a Jelenések könyvéhez jól kapcsolható, a példázat végidőkkel összefüggő elemeire teszi a hangsúlyt. Talán a leginkább szembeötlő a hatalmas nap. Ez az, ami már a Jelenések könyve kapcsán is többször előkerült. A nap az éltető napfényt, a világosságot, a Világ Világosságát, Krisztust is szimbolizálja, hiszen a nap az, ami a növekedést, az életet hozza, azonban a Jelenések könyvében inkább az idő, illetve a végidők jele. (Pl. Mikor a nap „lehull” az égről.) A példázatban is ezt olvassuk: „felkelt a nap és megperzselődtek.” (A magok.) A tűz, az ítélet gyakran előkerül az utolsó idők kapcsán is. Itt a magokat illetően úgy, mint amelyek nem töltötték be hivatásukat, a felszínen maradtak, nem kerültek a földbe, hogy termést hozzanak.
A jól ismert példázatból, és Krisztus magyarázatából tudjuk, hogy a magvető az ige hirdetője, valamint Krisztus maga is. Tehát Krisztus a növekedést szeretné.
Hogyan lehetséges a jó termés? Hiszen a példázat magyarázataként annyiféle lehetséges rosszat, nehezítő körülményt sorolt fel Jézus!
Egyáltalán lehetséges a jó? A példázat alapján statisztikailag kis százalékkal…
Különleges kép tárul elénk: a festményen látunk egy fát is. Már a Jelenések könyve kapcsán is beszéltünk arról, hogy az élet fája ott áll a mennyei Paradicsomban (Jel 22,14), éppen úgy, ahogy az Édenkertben is ott volt. Bár mostanában híján vagyunk az énekeknek, de idézzük fel egyik énekünket:
1. Paradicsomnak te szép élő fája, Ó, drága Jézus, Istennek Báránya, Te vagy lelkünknek igaz Megváltója, Szabadítója.
2. Értünk egyedül szörnyű kínt szenvedtél, Megfeszíttetvén töviset viseltél, Mi bűneinkért véreddel fizettél, Megölettettél.
3. Jézusunk, kérünk, szenteld meg lelkünket, Hogy megbocsássuk mi is a bűnöket Mindeneknek, kik ellenünk vétettek, És elestenek!
4. Adjad, hogy mi is értük könyörögjünk, Téged követvén szívből esedezzünk, Hogy sok szentekkel tehozzád mehessünk, Üdvözülhessünk!
5. Hála legyen a mennybéli Istennek, Ki megváltója a bűnös embernek, És megszerzője szent békességünknek, Üdvösségünknek!
(Evangélikus Énekeskönyv 365)
Egyes elemzők szerint Van Gogh képén a fa Krisztust szimbolizálja. A fa egyszerre keresztfa és az élet fája is, amelyen Ő meghalt, nekünk pedig üdvösséget szerzett, örök életet. Hiszen Nélküle nincs jó mag, és nem lehet jó termés! Ő meghalt, mint a búzaszem a földben, és feltámadt, ahogy a búza, hogy új hajtást hozzon, sőt életet adjon, hogy Általa teremjenek, teremhessenek a magok.
Jézus mondja: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.” (Jn 12,24-25)
A példázat kapcsán, értelmezéseinkben gyakran kerülnek középpontba az emberi gyengeségek, a mi esendőségünk.
A festmény alakjaiban azonban láthatjuk Isten hatalmát és szeretetét, ami a gyengeségeink ellenére is munkálkodik. Azt a különleges titkot, ami túlszárnyalja az emberi korlátokat. Hiszen a nap fényessége beragyogja az egész mezőt, a Világ Világossága így visz életet mindenhová. Olyan életet, amely nem a saját lehetőségeiből, hanem abból táplálkozik, amit kap, amit a Magvető szór elé.
Mert a Magvető mindig pazarlóan bőkezű- a mi életünkben is.
(Imádság- Jörg Zink)
Urunk Jézus Krisztus, világ világossága!
Te vagy az Út, amelyen ma járok,
Te vagy az Igazság, amely vezet engem,
Te vagy az Élet, amelyet megtalálok.
Add nekem szeretetedet,
hogy újra megtaláljalak az emberekben.
Adj nekem türelmet és nyugalmat,
és őrizz meg engem szeretetedben!
Urunk, szent Isten!
Amit küldesz, elfogadom:
Sikert és kudarcot, örömet és gondot.
Könyörgök hozzád mindazokért,
akik a mai napot gonddal,
félelemmel vagy fájdalommal kezdik.
Kísérj minket, védj minket,
őrizz meg minket.
Köszönöm neked az új napot.
Ámen
Sinkó-Szabó Lilla
